Pánikbetegség kezelése

Döntő a betegség kezelésében, hogy a beteget megtanítsuk, hogyan értékelje a rohamot. Ha sikerül a rohamról levenni a katasztrófa jelet, a roham intenzitása is jelentősen csökken.

A roham intenzitását maga a pánikroham közvetlen tünetei, másrészt az ezzel szinte azonnal megjelenő halálfélelem és rettegés által generált szorongásos tünetek együttesen adják. Tapasztaljuk, ha a beteg elfogadja, hogy ez egy szorongásos roham, amiben nem fog meghalni, és ezáltal a másodlagos szorongásos tünetek is csökkenek, akkor a roham lefolyása 5-10 percig tart, és intenzitása is jelentősen csökken. A roham lezajlása egy biológiai folyamatot követ, melyet ha már elkezdődött, megállítani nem lehet.

A "tapasztalt" pánikbeteg tudja, hogy tünetei most néhány percig fennállnak majd, és mivel nem ijed meg tőle, ezek enyhék, és rövid életűek lesznek. Ugyanaz a folyamat játszódik le, mint mikor nagyon megijedünk valamitől, és miután realizáljuk egy pillanat alatt, hogy még sincsen veszély, az izgalom és ijedség tüneteit még percekig érezzük a testünkben szédülés, elgyengülés, szívdobogás formájában. Mivel itt tudjuk azonosítani az ijedség forrását, nem alakul ki a másodlagos szorongás, mint pánikroham esetén, ahol nem tudunk a tünetekhez kapcsolni kiváltó okot, ezért a másodlagos szorongás miatt lesznek hevesek és tartósak a vegetatív tünetek.

Nyugtatók adása hosszútávon nem a "jó megoldása" a betegségnek. Bár a szorongást és a rohamokat gyorsan és határozottan szüntetheti meg, hosszú távú kezelésre nem alkalmas. Amennyiben valakinek első rohama volt, vagy a rohamok nagyon ritkán ismétlődnek és közben panaszai nincsenek, használhatjuk ritkán, alkalmanként. Azonban akinek rohamai gyakoribbak, vagy a rohamok közötti szorongásos, fóbiás panaszok erősek, fenntartó benzodiazepin kezelés nem javasolt. A betegek előbb utóbb emelik a gyógyszeradagot és mivel a nyugtatótól nem gyógyulnak meg, a betegség krónikussá válik, amit nehezít a kialakult nyugtató függőség is. Klinikai gyakorlatban nem ritkán találkozunk csak nyugtatókra beállított beteggel, aki a pánik betegségére és ezzel kapcsolatos szorongásokra rendkívül nagy adag nyugtatót szed. A tartós nyugtató szedés hátrányos hatásait nem kell részletezni.

A nyugtatók szerepe leginkább az antidepresszívumok mellett van, a terápia kezdeti szakában adhatjuk, és későbbiekben, a tünetek javulásával próbáljuk elhagyni, vagy minimalizálni őket.

A terápia fő irányát az antidepresszívumok egy csoportja jelenti. Az elmúlt években nagyon sok új antidepresszívum került forgalomba, egymástól némileg eltérő mellékhatás profillal.

Pánikbetegségben legelterjedtebb az SSRI-k adása, melyeket a betegek döntően jól tolerálnak. Megfelelően beállított antidepresszív kezelés mellett a pánik beteg esetében nyugtatók adása nem szükséges.

Meg kell említeni még egy gyógyszercsoportot, melyet a háziorvosi, kardiológusi gyakorlatban szoktak alkalmazni, ezek a bétablokkolók. Proxizmális szorongásban jelentkező tachikardiára, mely panasz a szorongások miatt gyakran a rohamok után tartósan fennmarad, ha más nem indokolja, bétablokkoló beállítása nem javasolt.

Tapasztalat szerint a hatékony gyógyszeres kezelés elhagyását követően a betegek egy részénél a tünetek visszatérnek. Ezekben az esetekben pszichoterápiás kezelés feltétlenül indokolt. Pánik betegség generálta fóbiás tüneteket mint utazási, agora vagy szociális fóbia szintén pszichoterápiás vezetéssel kell megszüntetni.

Elérhetőség

Időpont egyeztetés az alábbi telefonszámon történik:
06-30-243-1610
Cím: Bp.1055 Szent István Krt. 13. II.emelet 3.

Bővebb információ